HOGYAN térjünk át DOS-ról/Windowsról Linuxra Írta Guido Gonzato, (Töröld a ``REMOVE_ME''-t) v1.3.2, 1999. február 22. Ez a HOGYAN azoknak a (talán hamarosan csak volt) DOS és Windows fel­ használóknak szól, akik elhatározták, hogy áttérnek a Linuxra, az ingyenes UNIX klónra. A dokumentum célja, hogy a DOS/Windows és Unix közötti hasonlóságokat kihasználva segítse az olvasót abban, hogy a DOS és Windows alatt megszerzett tudását minél könnyebben Linuxos tudássá fordíthassa, valamint hogy tippeket adjon a két operációs rendszer közötti fájl- és erőforráscserére. ______________________________________________________________________ Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 1.1 A Linux valóban megfelel neked? 1.2 Igen, ez az! Mesélj még! 1.2.1 Bevezető fogalmak 1.2.2 Segítség 1.3 Konvenciók 2. A türelmetleneknek 3. Ismerd meg a bash-t 4. Fájlok és programok 4.1 Fájlok: előzetes megjegyzések 4.2 Szimbolikus linkek 4.3 Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok 4.4 DOS-os parancsok Linuxos megfelelői 4.4.1 Példák 4.5 Programok futtatása: többfeladatúság 4.6 Programok futtatása távoli gépeken 5. Könyvtárak használata 5.1 Könyvtárak: előzetes megjegyzések 5.2 Könyvtárak hozzáférési engedélyei 5.3 DOS-os parancsok Linuxos megfelelői 5.3.1 Példák 6. Hajlékony lemezek, merevlemezek és társaik 6.1 A DOS-szerű eszközkezelés 6.2 A UNIX-szerű eszközkezelés 6.3 Biztonsági mentés 7. Mi helyzet a Windows-zal? 8. A rendszer konfigurálása 8.1 Rendszerinicializáló fájlok 8.2 Programinicializáló fájlok 9. Hálózatos fogalmak 10. Egy kis programozás 10.1 Szkriptek: .BAT fájlok Linuxon 10.2 C 11. A fennmaradó 1% 11.1 A tar és gzip programok használata 11.2 Programok telepítése 11.3 Tippek amik nékül nem boldogulsz 11.4 Hol vannak az alkalmazások? 11.5 Egy pár dolog, amit eddig nem tudtál megcsinálni 11.6 UNIX használata DOSWin alatt 11.7 Gyakori kiterjesztések és az ezekkel kapcsolatos programok 11.8 Fájlkonverziók 11.9 Ingyenes irodai csomagok 12. Vége, egyelőre 12.1 Szerzői jogok 12.2 Jogi felelősség 12.3 Magyar fordítás ______________________________________________________________________ 1. Bevezetés 1.1. A Linux valóban megfelel neked? DOS-ról (ez magában foglalja Windowst is) Linuxra akarsz váltani? Remek ötlet, a Linux technológiai értelemben felülmúlja a DOS-t, a Windows 9x-et, sőt a Windows NT-t is. De légy óvatos, ez nem jelenti azt, hogy számodra hasznosabb. A főbb különbségek a DOS/Windows és a Linux között a következőek: ˇ A Windows alatt fut a Microsoft Office és rengeteg játék, általában könnyű telepíteni és konfigurálni, szörnyen instabil, gyengén teljesít, gyakran lefagy. ˇ A Linux alatt fut a StarOffice, egy csomó technikai szoftver, de kevesebb játék, nehezebb telepíteni és konfigurálni, stabilitása legendás, jól teljesít, nagyon ritkán fagy le. Csak te tudod eldönteni, hogy mi kell neked. A Linux hatalmat ad a gép erőforrásai felett, de időbe telik, amíg megtanulsz élni vele. Ezért ha főleg kereskedelmi szoftverekre van szükséged, vagy nem szeretnél új parancsokat és fogalmakat megismerni, akkor jobban teszed, ha máshol nézel körül. Jó ha tudod, hogy sok kezdő adja fel a kezdeti nehézségek miatt. Sokan dolgoznak azon, hogy a Linuxot egyszerűbb legyen használni, de ne hidd azt, hogy profi leszel, ha nem olvasol el egy csomó dokumentációt, és nem használod legalább egy pár hónapig. A Linux nem ad azonnal sikerélményt. Ezen figyelmeztetések ellenére hadd mondjam, hogy 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ha te a megfelelő felhasználótípusba tartozol, akkor a Linuxban megtalálod a számítógépes Nirvanát. Mellesleg Linux és a DOS/Windows képes ugyanazon a gépen egyidejűleg létezni. Előfeltételek a dokumentumhoz: feltételezem, hogy ˇ ismered az alapvető DOS parancsokat és fogalmakat; ˇ a Linux és esetleg az X Window System (röviden X11) megfelelően van telepítve a számítógépeden; ˇ bash a parancsértelmeződ (a COMMAND.COM Linuxos megfelelője). Hacsak külön nem mondom, minden információ a jó öreg DOS-ra vonatkozik. Van itt-ott a Windowsra is utalás, de ne feledd, hogy a Windows és a Linux teljesen különböző, ellentétben a DOS-szal, ami halványan emlékeztet egy UNIX-ra. Fontos megemlíteni, hogy ez a munka se nem egy teljes bevezető, se nem egy konfigurációs kézikönyv. A dokumentum legfrissebb (angol) verziója megtalálható sokféle formátumban az FTP- helyen. 1.2. Igen, ez az! Mesélj még! Installáltad a Linuxot a számítógépeden. Adtál magadnak egy azonosítót, (ha nem ez a helyzet, akkor gépeld be most, hogy adduser) és a Linux fut a gépeden. Éppen most ütötted be az azonosítódat és a jelszavadat, és most nézed a képernyőt hogy: ``Na és most mi van?'' Ne ess kétségebe! Már majdnem kész vagy, hogy ugyanazokat a dolgokat megtehesd, amiket annak idején a DOS-szal megtehettél, és még sokkal többet! Ha DOS/Windows-t futtatnál Linux helyett akkor a következő dolgokat tehetnéd: ˇ programok futtatása, fájlok létrehozása, másolása, nézegetése, törlése, nyomtatása, átnevezése; ˇ könyvtárak létrehozása, törlése, listázása és váltás közötük: MD, RD, DIR, CD; ˇ lemezek formázása, fájlok másolása lemezekről és lemezekre; ˇ a rendszer testreszabása; ˇ barangolás az Interneten; ˇ ˇ a fennmaradó 1%. Örömmel veheted tudomásul, hogy ezek a feladatok megvalósíthatók Linuxban is, méghozzá a DOS-hoz hasonló módon. A DOS alatt az átlagos felhasználó az elérhető több, mint 100 parancsból igen keveset használ: ugyanez elmondható -- egy bizonyos pontig -- a Linuxra is. 1.2.1. Bevezető fogalmak A legjobb módja az új dolgok megtanulásának, hogy ha elkezdünk kísérletezgetni. Bátran kipróbálhatunk akármit, játszogathatunk a Linuxszal, -- ha nem ``root''-ként jelentkeztünk be, -- semmit nem ronthatunk el. Néhány szempont: ˇ Elsőként is, hogyan lépj ki a Linux-ból? Ha karakteres képernyőt látsz, akkor nyomd le a billentyűket, majd várj addig, amíg a rendszer rendbeteszi a belső dolgait, és végül jelzi neked, hogy minden rendben. Ekkor már nyugodtan kikapcsolhatod. Ha az X Window System alatt dolgozol, akkor elsőként , majd a billentyűket nyomd le. Soha ne reseteld vagy kapcsolt ki a PC-t közvetlenül Linux alatt, mivel megsérülhet a fájlrendszer! ˇ A DOS-tól és a Windowstól eltérően a Linux beépített védelmi rendszerrel rendelkezik. A fájlokhoz és a könyvtárakhoz hozzáférési engedélyek rendelhetők (lásd a ``Hozzáférési engedélyek'' fejezetet), és ezért néhányuk el sem érhető a közönséges felhasználó számára. Ezzel szemben a DOS és a Windows megengedi, hogy a merevlemezed egész tartalmát egy mozdulattal letöröld. ˇ Van egy különleges felhasználó, a ``root'', azaz a rendszergazda, élet és halál ura a számítógépen. Ha a saját számítógépeden dolgozol, te leszel a root is. Rootként dolgozni veszélyes, bármilyen hiba végzetesen károsíthatja, vagy megsemmisítheti a rendszert, akárcsak a DOS vagy Windows alatt. Ne dolgozz rootként, ha nem nagyon muszáj. ˇ A Linux bonyolultságát annak köszönheti, hogy nagyon jól konfigurálható. Gyakorlatilag minden alkalmazás és sajátosság az egyéni igényekhez igazítható egy vagy több konfigurációs fájl segítségével. Ha sok lehetőségnek bonyolultság az ára. ˇ Az átirányítás és a csövek (pipe) a DOS-ban is meglévő sajátosságok, de a Linux alatt hatékonyabbak, és a szerepük is sokkal fontosabb. Több egyszerű parancs összefűzve egészen összetett feladatok megoldására is képes. Használd majd őket! 1.2.2. Segítség Sokféleképpen kaphatsz segítséget. A legfontosabbak: ˇ Olvasd el a dokumentációt -- komolyan mondom! Bár ez a HOGYAN, amit most olvasol bevezethet a Linux használatába, de van egy pár könyv, amit muszáj elolvasnod. Pl. Matt Welsh ``Linux Installation and Getting Started'' ( ), Larry Greenfield ``Linux User Guide'' ( ), és a Linux FAQ ( ). Ne hagyjon nyugodni a lelkiismeret, amíg legalább az egyiket el nem olvastad! ˇ A telepített csomagok dokumentációja általában az /usr/doc/ könyvtár alkönyvtáraiban van. ˇ A parancsértelmező ``belső parancsairól'' a help, vagy még inkább a man bash vagy az info bash begépelésével kaphatsz segítséget. ˇ Egy parancsról a man parancs begépelésével kaphatsz segítséget, ez megmutatja a parancs kézikönyvoldalát. Meg lehet még próbálni az info parancs begépelését is, ez megmutatja a parancs info lapját, amennyiben az létezik. Az info egy hypertext alapú dokumentációs rendszer, kicsit szokatlan lehet elsőre. Végül megpróbálhatod az apropos parancs és a whatis parancs beírását is. Mindegyik felsorolt programból a `q' gomb lenyomásával lehet kilépni. ˇ Legvégül ott az Internet, a Usenet megfelelő hely a segítség megszerzésére, például nézd meg a hírcsoportot. Kérem, ne írj nekem segítségkérő levelet, mert nagyon elfoglalt vagyok. 1.3. Konvenciók Ebben a munkában a példák gyakran fognak a következő formában szerepelni: <...> egy kötelező argumentum, a [...] egy választható argumentum. Például: $ tar -tf [> redir_file] A file.tar-t kötelező megadni, de az átirányítás a redir_file-ba opcionális. Az ``OEK'' azt jelenti, hogy ``további információkért Olvasd El a Kézikönyvoldalt''. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a dokumentáció olvasása. A ``DOSWin'' a ``DOS/Windows''-t rövidíti. Amikor egy parancs példájában a prompt #, akkor azt csak a root hajthatja végre. 2. A türelmetleneknek Gyorsan bele akarsz vágni a dolgok közepébe? Akkor nézd meg ezt a táblázatot! DOS Linux Notes ------------------------------------------------------------------------------ ATTRIB (+-)attr file chmod file teljesen különböző BACKUP tar -Mcvf device dir/ úgyszintén CD dirname\ cd dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis COPY file1 file2 cp file1 file2 úgyszintén DEL file rm file vigyázat, nincs undelete DELTREE dirname rm -R dirname/ úgyszintén DIR ls nem teljesen ugyanaz a szintaxis DIR file /S find . -name file teljesen különböző EDIT file vi file attól tartok, nem fog tetszeni jstar file hasonló, mint a DOS-os edit EDLIN file ed file felejtsd el FORMAT fdformat, mount, umount eléggé eltérő szintaxis HELP command man command, ugyanaz a filozófia info command MD dirname mkdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis MORE < file less file sokkal jobb MOVE file1 file2 mv file1 file2 úgyszintén NUL /dev/null úgyszintén PRINT file lpr file úgyszintén PRN /dev/lp0, /dev/lp1 úgyszintén RD dirname rmdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis REN file1 file2 mv file1 file2 nem megy több fájlra RESTORE tar -Mxpvf device különböző szintaxis TYPE file less file sokkal jobb WIN startx ég és föld! Ha többet szeretnél tudni a fenti táblázatnál, akkor olvasd el a következő fejezeteket. 3. Ismerd meg a bash-t Van egy jó hírem: a Linuxban sokkal kevesebbet kell gépelned a parancssorban, mert a bash parancsértelmező gépel helyetted, ahol csak lehet, és szuper sorszerkesztő képességekkel rendelkezik. Először is a felfele-nyíl gomb felhozza az előző parancssort, de ez csak a kezdet. A lenyomása kiegészíti a fájl- és könyvtárneveket, tehát ha beírod, hogy: $ ls /uTABloTABbTAB az megfelel az $ ls /usr/local/bin sor beírásának. Ha nem egyértelmű a helyzet, pl. a $ ls /uTABloTABiTAB sor beírásánál, akkor a bash megáll, mert nem tudja, hogy az /usr/local/info vagy az /usr/local/include könytárra gondoltál-e. Adj meg több betűt, és nyomd le ismét a billentyűt. Szintén hasznos billentyűkombinációk az , ez a kurzor bal oldalán álló szót törli, az a jobb oldali szót törli, az a kurzort egy szóval jobbra mozgatja, az ugyanez, csak balra, a a sor elejére, és a a sor végére. Az billentyű ugyanúgy viselkedik, mint az . Egyelőre ennyi elég. Ha megszokod ezeket a gyorsbillentyűket, nagyon fog idegesíteni a DOS parancssora... 4. Fájlok és programok 4.1. Fájlok: előzetes megjegyzések A Linuxban a könyvtárak és a benne lévő fájlok struktúrája nagyon hasonló a DOSWin-ben megismerthez. Minden fájlnak adott szabályokhoz illeszkedő neve van, a fájlokat könyvtárakban tárolják, néhányuk végrehajtható, néhányuk speciális kapcsolókat is igényel ill. megenged. Sőt használhatsz dzsóker karaktereket, átirányítást, csöveket. Csak néhány kisebb különbség van. ˇ DOS alatt a fájlneveknek úgynevezett 8.3 alakja van pl.: NOTENOUG.TXT. Linux alatt ez jobban megoldott. Ha a Linuxot egy olyan fájlrendszerrel (nem szükséges, hogy tudd pontosan, mi is ez most) telepíted, mint az ext2, vagy az umsdos, akkor hosszabb neveket is használhatsz (egészen 255 karakterig), több ponttal a névben. Például, Ez.egy_IGEN.hosszú.Fájlnév. Kérlek, vedd észre, hogy kisbetűket és nagybetűket is használtam. Valójában ... ˇ A kis- és nagybetűket megkülönböztetjük a fájl- és programnevekben. Így a FÁJLNÉV.tar.gz és a fájlnév.tar.gz nevek két külőnböző fájlt jelölnek. Ugyanez igaz a parancsokkal kapcsolatban is. Ha az ls parancsot kiadod, (ez ugyanaz mint a DOS-ban a DIR), akkor könyvtáradban található fájlok listáját kapod, míg ha az LS parancsot adod ki, akkor egy hibaüzenetet. ˇ A Windows felhasználók vigyázzanak a linuxos hosszú fájlnevekkel. Ha fájlnév tartalmaz szóközt (nem javasolt, de lehetséges), a fájlnevet dupla idézőjelek közé kell tenni, ha hivatkozunk rá. Például: $ # A következő parancs létrehozza a "Régi fájljaim" könyvtárat. $ mkdir "Régi fájljaim" $ ls Régi fájljaim bin tmp Továbbá van néhány karakter, ami nem lehet a fájlnév része, pl. !*$&#. ˇ Nincs olyan kötelező kiterjesztése a parancs ill. program fájloknak, mint a .COM és az .EXE , vagy a .BAT a batch-fájloknak. A végrehajtható fájlokat egy `*' különbözteti meg a fájlnév végén ha az ls -F paranccsal listáztattad ki. Például: $ ls -F levél_Józsinak Cindy.jpg cjpg* Ez_egy_könyvtár/ első_scriptem* régi~ A cjpg* és az első_scriptem* fájlok végrehajthatóak -- ``programok''. DOS alatt a .BAK végződés a biztonsági másolat (backup) fájlokat jelöli; a Linuxban az ilyen típusú fájlok tilde `~' karakterre végződnek. Továbbá, ha egy fájlnevet ponttal kezdesz, akkor ez a fájl rejtett fájlként lesz nyilvántartva. Például: az .én.egy.rejtett.fájl.vagyok fájl nem fog megjelenni az ls parancs után. ˇ A DOS alatt egy program kapcsolóit /kapcsoló formában kell megadni, míg a Linux alatt a -kapcsoló vagy a --kapcsoló használatos. Például a dir /s-nek az ls -R a megfelelője. Megjegyzem sok DOS program -- mint a PKZIP vagy az ARJ -- Unix stílusú kapcsolókat használ. Most már akár a ``DOS-os parancsok Linuxos megfelelői'' fejezetre ugorhatsz, de a helyedben én tovább olvasnék. 4.2. Szimbolikus linkek A Unix rendelkezik egy fájltípussal, ami nem létezik DOS alatt: ez a szimbolikus link. Tekinthetjük ezt úgy, mint egy fájlra vagy könyvtárra mutató pointert, és használhatjuk őket az eredeti fájl vagy könyvtár helyett. Ez hasonló a Windows parancsikonjaihoz. Példa szimbolikus linkre az /usr/X11, amely az /usr/X11R6-ra mutat, és a /dev/modem, amely vagy a /dev/ttyS0-ra vagy a /dev/ttyS1-re mutat. Szimbolikus link létrehozása: $ ln -s Example: $ ln -s /usr/doc/g77/DOC g77manual.txt Mostantól g77manual.txt-ként is hivatkozhatsz az /usr/doc/g77/DOC fájlra. A linkek így jelennek meg a könyvtárlistában: $ ls -F g77manual.txt@ $ ls -l (egy csomó dolog...) g77manual.txt -> /usr/doc/g77/DOC 4.3. Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok A DOS-os fájlok és könyvtárak a következő tulajdonságokkal (attribútumokkal) rendelkezhetnek: A (archív), H (rejtett), R (csak olvasható), és S (rendszer fájl). Csupán a H-nak és az R-nek van értelme Linux alatt. A rejtett fájlok egy ponttal kezdődnek, míg az R megfelelőjét a lentiekben tárgyaljuk. Unix alatt egy fájl rendelkezik hozzáférési engedélyekkel és tulajdonossal, aki egy ``csoporthoz'' tartozik. Itt egy példa: $ ls -l /bin/ls -rwxr-xr-x 1 root bin 27281 Aug 15 1995 /bin/ls* Az első mező tartalmazz a /bin/ls fájl hozzáférési engedélyeit. Ez a fájlt a root felhasználóhoz és a bin csoporthoz tartozik. A többi információtól eltekintve, jegyezd meg, hogy a -rwxr-xr-x a következőket jelenti (balról jobbra): - a fájl típusa (- = közönséges fájl, d = könyvtár, l = link, stb.); rwx a fájl tulajdonosának a hozzáférési engedélyei (olvasható, írható, végrehajtható); r-x a fájltulajdonos csoportjának az engedélyei (olvasható, végrehajtható); (most nem részletezem a csoport fogalmát, kezdőként egyelőre jól megleszel nélküle ;-) végül r-x az összes többi felhasználó engedélyei (olvasható, végrehajtható). A /bin könyvtárnak szintén vannak hozzáférési engedélyei, olvasd el a ``Könyvtárak hozzáférési engedélyei'' fejezetet a részletekért. Emiatt nem törölheted az /bin/ls fájlt, hacsak nem te vagy a root, nincs írási jogot, hogy ezt megtedd. Egy fájl hozzáfárési engedélyeinek megváltoztatása a következőképpen lehetséges: $ chmod ahol a `ki' helyén u (user, azaz a tulajdonos), g (group, azaz a csoport) vagy o (other, azaz bárki más) állhat, az `X' vagy + vagy -, az `engedély' lehet r (read, azaz olvasható), w (write, azaz írható) vagy x (execute, azaz végrehajtható). Általános példák a chmod parancsra: $ chmod +x file Ez végrehajthatóvá teszi a file-t. A $ chmod go-rw file eltávolítja a fájlról az írási és a olvasási engedélyeket mindenki számára, kivétel csupán a fájl a tulajdonosa. A $ chmod ugo+rwx file mindenkinek olvasási, írási és végrehajtási jogot ad. Végül, de nem utolsósorban a # chmod +s file paranccsal hozhatóak létre egy úgynevezett ``setuid'' vagy ``suid'' fájl, azaz olyan fájl, amelyet mindenki végrehajthat a tulajdonos jogaival. Általában a root tulajdonában levő suid fájlokkal fogsz találkozni, ezek többnyire fontos rendszerfájlok, mint például az X szerver. Van egy rövidebb mód is az engedélyek megadására, ez számokkal történik. Az rwxr-xr-x kifejezhető úgy, mint 755. Minden betűnek egy bit felel meg, a --- 0, a --x 1, a -w- 2, a -wx 3, és így tovább. Bonyolultnak látszik, de egy kis gyakorlás után át fogod látni a koncepciót. A root, azaz a rendszergazda, minden fájl hozzáférési engedélyeit megváltoztathatja. OEK. 4.4. DOS-os parancsok Linuxos megfelelői Bal oldalon vannak a DOS-os parancsok, jobb oldalon a linuxos megfelelői. ATTRIB: chmod COPY: cp DEL: rm MOVE: mv REN: mv TYPE: more, less, cat Átirányítás és csőszervezés operátorok: < > >> | Dzsóker karakterek: * ? nul: /dev/null prn, lpt1: /dev/lp0 vagy /dev/lp1; lpr 4.4.1. Példák DOS Linux --------------------------------------------------------------------- C:\GUIDO>ATTRIB +R FILE.TXT $ chmod 400 file.txt C:\GUIDO>COPY JOE.TXT JOE.DOC $ cp joe.txt joe.doc C:\GUIDO>COPY *.* TOTAL $ cat * > total C:\GUIDO>COPY FRACTALS.DOC PRN $ lpr fractals.doc C:\GUIDO>DEL TEMP $ rm temp C:\GUIDO>DEL *.BAK $ rm *~ C:\GUIDO>MOVE PAPER.TXT TMP\ $ mv paper.txt tmp/ C:\GUIDO>REN PAPER.TXT PAPER.ASC $ mv paper.txt paper.asc C:\GUIDO>PRINT LETTER.TXT $ lpr letter.txt C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ more letter.txt C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ less letter.txt C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT > NUL $ cat letter.txt > /dev/null n/a $ more *.txt *.asc n/a $ cat section*.txt | less Megjegyzések: ˇ A * karakter alkalmazása a Linux alatt elegánsabb. A * kifejezéshez minden fájl illeszkedik kivéve a rejtett fájlokat. A rejtett fájlok a .* kifejezéshez illeszkednek, de vigyázat, az aktuális könyvtár `.' és a szülőkönyvtár `..' is illeszkedik! A *.* kifejezéshez csak azok a fájlok illeszkednek amelyeknek a közepén '.' található. A p*a kifejezésre mind a papa, mind a pipa, míg a *g* kifejezésre mind a `régi' és mind a `rugók' szavak illeszkednek. ˇ Ha a more programot használod, akkor a billentyűt használd a lapozáshoz, és a 'q' billentyűt a kilépéshez. A less program sokkal jobban használható, s itt használhatod nyíl-billentyűket is. ˇ A Linuxban nincs UNDELETE, tehát jól gondold meg mielőtt bármit is kitörölsz. ˇ A DOS < > >> jelein túlmenően, a Linux ismeri a 2> jelet, amivel átirányítható szabványos hibakimenet (stderr), továbbá a 2>&1 a szabványos hibakimenetet (stderr) a szabványos kimenetre (stdout), míg a 1>&2 a szabványos kimenetet a szabványos hibakimenetre irányítja. ˇ A Linux rendelkezik még egy dzsóker karakterrel, a [] jellel. Használata: az [abc]* kifejezés azokhoz a fájlnevekhez illeszkedik amelyek a, b vagy c betűvel kezdődnek. A *[I-N,1,2,3] kifejezés azokhoz a fájlnevekhez illeszkedik amelyek I, J, K, L, M, N, 1, 2, 3 betűvel végződnek. ˇ Az lpr kinyomtatja a fájlt a háttérben. A nyomtatási sor ellenőrzésére használd a lpq parancsot. Az lprm paranccsal kitörölheted a fájlt a nyomtatási sorból. ˇ Nincs olyan parancs mint a DOS alatti RENAME, így a mv *.xxx *.yyy nem fog működni. Egy REN-hez hasonló parancs letölthető az FTP-helyről. ˇ Használj cp -i-t és mv -i-t, ha azt szeretnéd, hogy a rendszer szóljon, ha valamit felül készül írni. 4.5. Programok futtatása: többfeladatúság Ha futtatni akarsz egy programot akkor a DOS-hoz hasonlóan itt is a program nevét kell begépelned. Ha a könyvtár (``Könyvtárak használata'' fejezet), amiben a programot eltároltad megtalálható a PATH (``Rendszerinicializáló fájlok'' fejezet) környezeti változóban, a program el fog indulni. Kivétel: a DOS-tól eltérően a Linux alatt az aktuális könyvtárban lévő program is csak akkor fog elindulni, ha a könyvtár benne van a PATH-ban. Tipp: ilyen esetben, ha a programod prog akkor azt gépeld, hogy ./prog. Így néz ki egy tipikus parancssor: $ parancs [-k1 [-k2] ... [-kn]] [par1 [par2] ... [parn]] [< bemenet] [> kimenet] ahol a -k1, ..., -kn a program kapcsolói, és a par1, ..., parn a program paraméterei. Egy sorban több parancsot is begépelhetsz: $ parancs1 ; parancs2 ; ... ; parancsn Ennyit a programok futtatásáról, bár könnyű a következő lépés megtétele is. Az egyik legfontosabb indok, ami a Linux használata mellett szól, hogy a Linux többfeladatú operációs rendszer, azaz képes több program (ezentúl processzek) párhuzamos (egyidejű) futtatására. Elindíthatsz processzeket a háttérben, és amíg ezek futnak, tovább folytathatod a munkádat. Sőt, a Linux lehetővé teszi, hogy egyidejűleg többször bejelentkezve különböző virtuális terminálokon is dolgozz: ez olyan mintha több számítógéped lenne egyszerre, amin dolgozhatsz! ˇ Az 1-től 6-ig terjedő virtuális terminálokra való átlépéshez nyomd le az ... billentyűket. ˇ Egy új session indításához az aktuális virtuális terminálon add ki a su - parancsot. Például: su - root. Ez akkor hasznos, ha egy olyan feladatot kell elvégezned, amit csak a root tehet meg. ˇ A sessiont az exit paranccsal lehet befejezni. Ha vannak leállított munkáid (lásd később), akkor a rendszer figyelmeztet. ˇ Ha a háttérben szeretnél elindítani egy processzt, írj egy `&' jelet a parancssor végére: $ progname [-kapcsolók] [paraméterek] [< bemenet] [> kimenet] & [1] 123 A burok (shell) a processzt egy munkaszámmal (például ez fent [1]) és a processz azonosítójával (PID) azonosítja (példánkban ez 123). ˇ Ha szeretnéd látni, hogy összesen hány processz fut, írd be azt, hogy ps ax. Ez a parancs kilistázza az összes jelenleg futó processzt. ˇ Ha szeretnél lelőni (leállítani) egy processzt, használd a kill parancsot. Elképzelhető, hogy le kell lőnöd egy processzt, ha nem tudod, hogyan kell leállítani, kilépni belőle... ;-). Néha a processz csak a kill -SIGKILL alkalmazásával lőhető le: A burok megengedi, hogy megállíts egy processzt, időszakosan szüneteltesd a futását, háttérbe küldjed, vagy a háttérből az előtérbe hozd vissza. Ebben az összefüggésben a processzeket ``munká''-nak nevezik. ˇ Ha szeretnéd látni, hogy hány munka fut, írd be: jobs. Itt a munkákat a munkaszámuk azonosítja, nem a PID-jük. ˇ Egy előtérben futó processz leállításához nyomd le a -t (nem mindig működik). ˇ Egy előtérben futó processz futása felfüggeszthető a lenyomásával (szintén nem mindig működik). ˇ Egy futásában felfüggesztett processzt a bg <%job> paranccsal lehet a háttérbe küldeni (a processz munkává válik). ˇ A munka előtérbe hozására használd a fg <%job> parancsot. A legutoljára háttérbe küldött munka előtérbe hozásához elég kiadni a fg parancsot. ˇ Egy munka lelövéséhez a kill <%job> parancsot kell használni, ahol a a burok által a processzhez rendelt munkaszám: 1, 2, 3, ... Ezeknek az utasításoknak a használatával egyszerre tudsz egy lemezt megformázni, fájlok egy csoportját tömöríteni, kitömöríteni archivált fájlokat, programokat fordítani, és még mindig rendelkezésedre áll egy prompt, tovább dolgozhatsz zavartalanul! Próbáld ugyanezt megtenni DOS alatt! És próbáld ki ugyanezt Windows alatt is, csak hogy lásd a teljesítménybeli különbséget a két megvalósítás között (ha ugyan le nem fagy közben)! 4.6. Programok futtatása távoli gépeken Egy távoli gépen történő programfuttatáshoz elsőként be kell jelentkezned oda, s ehhez tudnod kell a gép nevét vagy IP-címét. $ telnet tavoli.gep.hu Bejelentkezés után elindíthatod kedvenc programod. Gondolom szükségtelen megemlítenem, hogy a másik gépen is kell rendelkezned felhasználói azonosítóval. Ha van X Window rendszered, akkor akár X-es alkalmazásokat is futtathatsz a távoli gépen oly módon, hogy az a te képernyődön jelenik meg. Legyen például a távoli gép a tavoli.gep.hu, míg a Te géped az sajat.gep.hu. Egy a távoli gépen levő X-es program futtatása az sajat.gep.hu-n a következőképpen lehetséges: ˇ indítsd el az X-et, majd azon belül egy xterm-et, vagy egy azzal ekvivalens terminál emulátort (rxvt, color-xterm, nxterm, kvt, ...), majd gépeld be: $ xhost +tavoli.gep.hu $ telnet tavoli.gep.hu ˇ bejelentkezés után: tavoli:$ DISPLAY=sajat.gep.hu:0.0 tavoli:$ program & (A DISPLAY... sor helyett, esetleg a setenv DISPLAY local.linux.box:0.0 sor kell beírnod. Ez a távoli gépen futó parancsértelmező buroktól függ.) És láss csodát! A távoli gépen elindul a program, ami majd a te képernyődön fog megjelenni. Azonban modemes kapcsolat esetén nem érdemes ezzel próbálkozni, használhatatlanul lassú lesz. Ráadásul ez egy durva és nem biztonságos módszer, az ``Remote X Apps mini-HOWTO'' foglalkozik a témával részletesebben. 5. Könyvtárak használata 5.1. Könyvtárak: előzetes megjegyzések Láttuk már a különbséget a DOSWin és Linux alatti fájlok között. A könyvtárak esetén a DOSWin alatt a gyökérkönyvtár a \, a Linux alatt a /. Hasonlóképpen az egymásba ágyazott könyvtárak esetén az elválasztó jel DOSWin alatt a \, Linux alatt a /. Példa fájlnévre útvonallal együtt: DOS: C:\PAPERS\GEOLOGY\MID_EOC.TEX Linux: /home/guido/papers/geology/middle_eocene.tex Ahogy megszoktad, a .. a szülőkönyvtár, és a . az aktuális könyvtár. Ne feledd, hogy a rendszer nem enged bármelyik könyvtárba belépni (cd), akármelyik könyvtárat törölni (rmdir), vagy akárhol egy új könyvtárat létrehozni (mkdir). Minden felhasználónak van egy saját könyvtára, amit a rendszergazda jelöl ki számára, és ahol a dolgait tarthatja. Például az én gépemen a saját könyvtáram a /home/guido. 5.2. Könyvtárak hozzáférési engedélyei A könyvtárak szintén rendelkeznek hozzáférési engedélyekkel. Amit a ``Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok'' című fejezetben láttunk, az itt is érvényes: tulajdonos, csoport, mások (user, group és other). Egy könyvtárnál a rx azt jelenti, hogy cd-vel be tudsz lépni oda, míg ha a w is meg van adva, akkor törölni is tudsz abban a könyvtárban (a törlendő fálj engedélyeinek megfelelően természetesen), vagy akár magát a könyvtárat is törölheted. Például annak megelőzésére, hogy mások és a csoportod tagjai a /home/guido/text könyvtáradban nézelődjenek ezt a parancsot kell kiadnod: $ chmod og-rwx /home/guido/text 5.3. DOS-os parancsok Linuxos megfelelői DIR: ls, find, du CD: cd, pwd MD: mkdir RD: rmdir DELTREE: rm -rf MOVE: mv 5.3.1. Példák DOS Linux --------------------------------------------------------------------- C:\GUIDO>DIR $ ls C:\GUIDO>DIR FILE.TXT $ ls file.txt C:\GUIDO>DIR *.H *.C $ ls *.h *.c C:\GUIDO>DIR/P $ ls | more C:\GUIDO>DIR/A $ ls -l C:\GUIDO>DIR *.TMP /S $ find / -name "*.tmp" C:\GUIDO>CD $ pwd nincs - lásd a megjegyzést $ cd úgyszintén $ cd ~ úgyszintén $ cd ~/temp C:\GUIDO>CD \OTHER $ cd /other C:\GUIDO>CD ..\TEMP\TRASH $ cd ../temp/trash C:\GUIDO>MD NEWPROGS $ mkdir newprogs C:\GUIDO>MOVE PROG .. $ mv prog .. C:\GUIDO>MD \PROGS\TURBO $ mkdir /progs/turbo C:\GUIDO>DELTREE TEMP\TRASH $ rm -rf temp/trash C:\GUIDO>RD NEWPROGS $ rmdir newprogs C:\GUIDO>RD \PROGS\TURBO $ rmdir /progs/turbo Megjegyzések: ˇ Az rmdir használatakor, a törlendő könyvtárnak üresnek kell lennie. Egy könyvtár és teljes tartalmának törléséhez használd a rm -rf parancsot, (saját felelősségedre). ˇ A `~' karakter a saját könyvtárad rövidítése. A cd vagy a cd ~ parancsok a saját könyvtáradba visznek, bárhol is legyél. Ennek megfelelően a cd ~/tmp parancs a /home/saját_könyvtárad/tmp könyvtárba juttat. ˇ A cd - ``visszacsinálja'' az utolsó cd parancsot. 6. Hajlékony lemezek, merevlemezek és társaik Linux alatt két módja van az eszközkezelésnek, a DOS-szerű és a UNIX- szerű. Válassz! 6.1. A DOS-szerű eszközkezelés A legtöbb Linux disztribúcióban megtalálható az Mtools csomag, egy parancskészlet, amely teljesen megegyezik a DOS-os megfelelőjével, csak mindegyik neve `m' betűvel kezdődik, pl. mformat, mdir, mdel, mmd, stb. Megőrzik a hosszú fájlneveket is, de a hozzáférési engedélyeket nem. Az Mtools konfigurálása után, amit a /etc/mtools.conf fájl szerkesztésével tehetsz meg (példafájl található a disztribúcióban), elérheted a DOSWin partíciókat, a CD-ROM-ot és a Zip meghajtót. Egy új lemez megformázásához azonban nem elég az mformat parancs. Rootként ki kell adni előbb az fdformat /dev/fd0H1440 parancsot. A hajlékony lemezeken levő fájlokat nem tudod elérni egy ilyen paranccsal: less a:file.txt! Ez a hátránya a DOS-szerű lemezkezelésnek. 6.2. A UNIX-szerű eszközkezelés A UNIX másképp kezeli az eszközöket, Nincsenek külön meghajtók, mint az A: vagy a C:, minden lemez, legyen az egy hajlékony lemez vagy bármi, a helyi fájlrendszer részévé válik a ``csatolás''-nak nevezett művelet segítségével. Miután befejezted a munkát a lemezzel, mielőtt kiveszed a meghajtóból, le kell csatolni a fájlrendszerről. Egy lemez fizikai formázása egy dolog, egy fájlrendszer létrehozása rajta egy másik. A DOS FORMAT A: parancsa mindkettőt megcsinálja, de a Linux alatt erre két külön parancsot kell használni. Egy hajlékony lemez formázására pár sorral feljebb volt egy példa, a fájlrendszer létrehozásához írjuk be: # mkfs -t ext2 -c /dev/fd0H1440 Használhatjuk a dos, a vfat (ajánlott) vagy más formátumokat is az ext2 helyett. Ha elkészült a lemez, csatoljuk a helyi fájlrendszerhez a # mount -t ext2 /dev/fd0 /mnt paranccsal. Ha nem az ext2 fájlrendszert használjuk, akkor meg kell adnunk a megfelelő típust. Ezután a hajlékony lemezen levő fájlokat a /mnt könyvtárra való hivatkozással érheted el az A: vagy B: helyett. Példák: DOS Linux --------------------------------------------------------------------- C:\GUIDO>DIR A: $ ls /mnt C:\GUIDO>COPY A:*.* $ cp /mnt/* . C:\GUIDO>COPY *.ZIP A: $ cp *.zip /mnt C:\GUIDO>EDIT A:FILE.TXT $ jstar /mnt/file.txt C:\GUIDO>A: $ cd /mnt A:> _ /mnt/$ _ Miután végeztél a lemez használatával, mielőtt kiveszed a meghajtóból, feltétlenül csatold le a # umount /mnt paranccsal. Természetesen csak a formázatlan lemezekre kell használni az fdformat és a mkfs parancsokat, a már használatban lévőkre nem. Ha B: meghajtót szeretnéd használni, írj fd1H1440-t és fd1-t az fd0H1440 és az fd0 helyett a fenti példákban. Felesleges mondani, hogy minden, ami a hajlékonylemezekre vonatkozik, az a többi eszközre is vonatkozik, például akarhatsz egy másik merevlemezt, vagy egy CD-ROM meghajtót is csatolni. A CD-ROM-ot így kell csatolni: # mount -t iso9660 /dev/cdrom /mnt Ez volt a ``hivatalos'' módja a lemezek csatolásának, de van egy trükk is. Mivel egy kissé idegesítő, hogy csak a root csatolhatja a hajlékony lemezt és a CD-ROM-ot, minden felhasználónak megengedhetjük ezt a következő módon: ˇ Rootként írjuk be: # mkdir /mnt/floppy ; mkdir /mnt/cdrom # chmod 777 /mnt/floppy /mnt/cd* # # Ellenőrizzük, hogy a CD-ROM-nak tényleg ez az eszköz felel-e meg! # chmod 666 /dev/hdb ; chmod 666 /dev/fd* ˇ Adjuk hozzá az /etc/fstab fájlhoz a következő sorokat: /dev/cdrom /mnt/cdrom iso9660 ro,user,noauto 0 0 /dev/fd0 /mnt/floppy vfat user,noauto 0 0 Ezután egy DOS-os hajlékony lemezt és egy CD-ROM-ot így lehet csatolni: $ mount /mnt/floppy $ mount /mnt/cdrom Az /mnt/floppy és az /mnt/cdrom könyvtárakat most már mindegyik felhasználó elérheti. Ne feledd, hogy ha mindenkinek megengeded, hogy lemezeket csatoljon, azzal egy biztonsági rést ütsz a rendszeren. Két hasznos parancsról szeretnék még szólni. A df információkat ad a csatolt fájlrendszerekről, a du konyvtarnev kiírja, hogy mennyi helyet foglal a könyvtár a lemezen. 6.3. Biztonsági mentés Több szoftver is létezik, amelyek segítik ezt megvalósítani, de a legegyszerűbb módja annak, hogy egy többkötetes mentést végezz, a következő (persze rootként): # tar -M -cvf /dev/fd0H1440 mentendo_konyvtar/ Előtte bizonyosodj meg róla, hogy beraktál egy formázott lemezt a meghajtóba, és rendelkezel kellő mennyiségű üressel is. A mentés visszatöltéséhez helyezd be az első lemezt a meghajtóba, és írd a parancssorba a következőket: # tar -M -xpvf /dev/fd0H1440 7. Mi helyzet a Windows-zal? A Windows ``megfelelője'' a grafikus X Window System. A Windows és Mac felülettel ellentétben az X11-et nem úgy tervezték, hogy egyszerű legyen használni, vagy hogy jól nézzen ki. A cél eredetileg csak annyi volt, hogy grafikus lehetőséggel ruházzák fel a UNIX-os munkaállomásokat. A fő különbségek: ˇ Amíg a Windows ugyanúgy néz ki mindenhol a világon, az X11 nem ilyen, sokkal jobban konfigurálható. Az X11 kinézetét egy fontos komponens, az ``ablakkezelő'' program határozza meg. Ebből nagy a választék: az fvwm, egyszerű, de szép és memóriatakarékos, fvwm2-95, Afterstep, WindowMaker, Enlightenment, és sok más. Az ablakkezelőt általában az .xinitrc-ből indítják. ˇ Az ablakkezelőd beállítható, hogy az ablakok úgy viselkedjenek, mint a Windows alatt: kattintásra előtérbe kerülnek. Egy másik lehetőség, hogy akkor kerül az előtérbe, ha az egér átmegy felette. Az ablakok elhelyezése a képernyőn lehet automatikus vagy interaktív: ha egy furcsa keret jelenik meg a programod helyett, kattints a bal egérgombbal oda, ahol szeretnéd, hogy a program ablaka megjelenjen. ˇ A legtöbb tulajdonság igény szerint alakítható egy vagy több konfigurációs fájl szerkesztésével. Olvasd el az ablakkezelőd dokumentációját. A konfigurációs fájl neve lehet .fvwmrc, .fvwm2rc95, .steprc, stb. Egy példa kongigurációs fájl többnyire megtalálható /etc/X11/ablakkezelő-név/system.ablakkezelő-név néven. ˇ Az X11 alkalmazások speciális könyvtárakat -- ``widgetkészlet''-eket használnak. Ezekből sokféle van, így aztán a alkalmazások kinézete különböző. A legegyszerűbbek az Athena widgeteket használják (két dimenziós kinézet; xdvi, xman, xcalc); mások a Motifot használják (netscape); megint mások a Tcl/Tk, XForms, Qt vagy Gtk widgetkészleteket használják. Majdnem mindegyik említett könyvtár közel hasonló kinézetet és érzést biztosít, mint a Windows. ˇ Az érzés sajnos nem egységes. Például ha kiválasztasz egy sornyi szöveget az egérrel, és megnyomod a gombot, azt várod, hogy a sor eltűnjön, igaz? Ez nem fog megtörténni az Athena alapú alkalmazásokkal, de a többivel igen. ˇ A görgetősávok és a méretezés működése függ az ablakkezelőtől és a widgetkészlettől. Tipp: ha a görgetősávok nem úgy működnek, ahogy várod, a mozgatáshoz próbáld meg használni a középső egérgombot, vagy a két szélső gombot egyszerre. ˇ Az alkalmazásoknak nincs alapértelmezett ikonjuk, de lehet sokat definiálni. A legtöbb ablakkezelőnek van egy menüje, amely előjön, ha az asztalra (``root ablak'') kattintasz. Mondanom sem kell, ez a menü is változtatható az igényeknek megfelelően. A root ablak megjelenése az xsetroot vagy az xloadimage parancsokkal változtatható. ˇ A vágólap csak szöveget tartalmazhat, és furcsán viselkedik. Ha kiválasztottál egy szöveget, az már a vágólapon is van, menj máshova, és kattints a középső egérgombbal a beillesztéshez. Van egy xclipboard nevű alkalmazás, amely több vágólapot kezel egyszerre. ˇ A fogd-és-vidd (drag-and-drop) opcionális, csak az olyan ablakkezelőkben és/vagy alkalmazásokban működik, amelyek támogatják. Ha takarékoskodni szeretnél a memóriával, olyan alkalmazásokat kell használnod, amelyek ugyanazokat a programkönyvtárakat használják, bár ez a gyakorlatban nehéz lehet. Vannak projektek, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a Windowshoz hasonló egységes felületet hozzanak létre X11 alatt. A Gnome, , és a KDE, , nagyszerűek. Próbáld ki őket, nem fogod visszasírni a Windowst. 8. A rendszer konfigurálása 8.1. Rendszerinicializáló fájlok A DOS alatt két fontos fájl van, az AUTOEXEC.BAT és a CONFIG.SYS, amelyeket az operációs rendszer a bootolás ideje alatt a rendszer inicializálására és olyan rendszerváltozók beállítására használ, mint például a PATH és a FILES, illetve ahonnan további programokat vagy batch fájlokat is indíthat. Linux alatt számos inicializáló fájl létezik, és ezek között van néhány, amelyeket jobb, ha nem bütykölgetsz, amíg nem tudod, hogy pontosan mit is csinálsz. Egyébként a legfontosabbakat el fogom mondani: FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK /etc/inittab Most még ne piszkáld! /etc/rc.d/* Ezt se! Ha csak arra van szükséged, hogy a PATH vagy más környezeti változót beállítsd, vagy meg akarod változtatni a login után megjelenő üzeneteket, vagy automatikusan el akarsz indítani egy programot a bejelentkezés után, akkor a következő fájlokat ajánlom a figyelmedbe: FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK /etc/issue beállítja a bejelentkezés előtti üzeneteket /etc/motd beállítja a bejelentkezés utáni üzeneteket /etc/profile beállítja a PATH és egyéb változókat, stb. /etc/bashrc álneveket és függvényeket állít be (lásd lent) /home/your_home/.bashrc a környezeted álneveit és függvényeit állítja /home/your_home/.bash_profile vagy /home/your_home/.profile mint fent + indítja a programjaid Ha az utóbbi fájl létezik (megjegyzem, egy rejtett fájl), akkor a bejelentkezés után a benne szereplő utasításokat végrehajtja a rendszer. Például nézzük meg a következő .bash_profile fájlt: ______________________________________________________________________ # Ez itt egy megjegyzés echo Környezet: printenv | less # DOS alatti SET parancs megfelelője alias d='ls -l' # könnyű megérteni, mi az álnév alias up='cd ..' # az álnév nem más, mint egy rövidítés echo "Figyelmeztetlek, hogy a PATH változó: "$PATH echo "A mai dátum `date`" # a 'date' parancs kimenetét írja ki echo "Jó munkát, kedves "$LOGNAME # Az alábbi egy "burokfüggvény" ctgz() # .tar.gz archív fájlok tartalmát listázza { for file in $* do gzip -dc ${file} | tar tf - done } # a .bash_profile fájl vége ______________________________________________________________________ Jól sejtetted, hogy a $PATH és a $LOGNAME környezeti változók. Nagyon sok van még ezeken kívül, például OEK less vagy bash. Ha a következő sort berakod az /etc/profile-ba, az nagyjából hasonló dolgot eredményez, mint a DOS-os PROMPT $P$G: export PS1="\w\\$ " 8.2. Programinicializáló fájlok A Linux alatt gyakorlatilag mindent, amire csak szükséged lehet, a kedvedre alakíthatsz. A legtöbb programnak van egy vagy több inicializáló fájlja, amit állítgathatsz, gyakran .programnévrc néven a saját könyvtáradban. Az elsők, amiket valószínűleg változtatni akarsz majd: ˇ .inputrc: a bash használja billentyűkódok értelmezéséhez. ˇ .xinitrc: a startx ez alapján inicializálja az X Window-t. ˇ .fvwmrc: az fvwm ablakkezelő használja. ˇ .joerc, .jstarrc: a joe szövegszerkesztő használja. ˇ .jedrc: a jed szövegszerkesztő használja. ˇ .pinerc: a pine levelezőprogram használja. ˇ .Xdefault: sok X program használja. Ezek mindegyikével és a társaival előbb-utóbb találkozni fogsz, OEK! Talán még a Configuration HOWTO is érdekelni fog ezek után. 9. Hálózatos fogalmak A Linux alatt nemcsak hogy létezik a ``Telefonos hálózat'', de sokkal gyorsabb és stabilabb is. A dolog neve itt ``PPP'', ezt a protokollt használja a modemen keresztüli internetkapcsolathoz. Szükséged van egy olyan kernelre, amely támogatja a PPP-t, és egy tárcsázóprogramra. Ha le szeretnéd tölteni a leveleidet az internetszolgáltatódtól, akkor egy ``levélkézbesítő'' segédprogramra van szükséged, ami a POP protokollt használja. Miután a levél letöltődött, úgy fog kinézni, mintha közvetlenül a linuxos gépedre küldték volna. Ezután egy levélolvasó program segítségével kezelheted, mint például a pine, a mutt, az elm, vagy más. Windows alatt a tárcsázó automatikusan elindul, ha egy internetes alkalmazást elindítasz. A Linux alatt ez nincs így, először kell tárcsázni, azután indítani az alkalmazást. A diald nevű program a megszokott viselkedést hozza vissza. A telefonos hálózat telepítése és konfigurálása valaha a legnehezebb dolgok közé tartozott Linux alatt, de ennek vége: olvasd el a Configuration HOWTO-t. Végül egy szót a ``Network neighborhood''-ról: megteheted, hogy a linuxos géped úgy jelenjen meg egy windowsos hálózatban, mint egy Windows NT/9x! A bűvös szó: SaMBa; ez nem a brazil tánc, hanem az SMB protokoll linuxos implementációja. Nézd meg a weblapot! 10. Egy kis programozás 10.1. Szkriptek: .BAT fájlok Linuxon Ha a .BAT fájlokat hosszú programsorok rövidítésére használtad (én sokszor), akkor ezt megvalósíthatod a megfelelő ``alias'' sorok alkalmazásával a .profile, és a .bash_profile fájlokban. De ha a .BAT fájljaid bonyolultabbak voltak, akkor lefogadom, hogy egyszerűen imádni fogod a burok programnyelvét: ez legalább olyan hatékony mint a Qbasic, ha nem hatékonyabb. Változókat definiálhatsz, léteznek a while, for, case, if... then... else struktúrák, és még számos lehetőséget nyújt. Jó alternatívája lehet egy ``igazi'' programnyelvnek. Ha egy szkriptet -- a DOS alatti .BAT fájl megfelelője -- akarsz írni, egyszerűen egy olyan szabványos ASCII fájlt kell írnod, amely a parancsokat tartalmazza, el kell mentened, és a következő paranccsal végrehajthatóvá kell tenned: chmod +x . A végrehajtáshoz egyszerűen csak a nevét kell begépelned. Előre figyelmeztetlek, hogy a rendszer alapértelmezett szövegszerkesztőjét, a vi-t, tapasztalatom szerint a kezdők nagyon nehéznek találják. Nem fogom most itt elmagyarázni a műkődését, olvasd el Matt Welsh könyvében a megfelelő fejezetet, vagy keress egy leírást a hálózaton. A vi-ról álljon itt annyi, hogy: ˇ ha szöveget akarsz bevinni, üss egy i-t aztán vidd be a szöveget; ˇ egy karakter törléséhez üss egy -et, utána egy x-et; ˇ ha ki akarsz lépni mentés nélkül, üss -et, aztán :q!-t; ˇ ha ki akarsz lépni mentéssel, üss -et, aztán :wq-t. A joe kezdőknek ideális szövegszerkesztő, ha a jstar parancs begépelésével indítod, akkor ugyanazok lesznek a billentyűparancsok, mint egy DOSWin szövegszerkesztőben. A jed WordStar vagy IDE üzemmódja még jobb. Nézd meg a ``Hol vannak az alkalmazások?'' fejezetet, ha nem tudod, honnan szerezheted meg ezeket a szövegszerkesztőket. A linuxos szkriptek írásáról egy egész könyvet lehetne írni, így most nem fogok a témában igazán elmélyedni, csak mutatok néhány remélhetőleg hasznos példát, amiből aztán leszűrheted az alapvető szabályok egy részét. ______________________________________________________________________ #!/bin/sh # sample.sh # Ez egy megjegyzés # Ne változtasd emg az első sort! Annak ott kell lennie! echo "Ez a rendszer egy: `uname -a`" # a parancs kimenetét írja ki echo "a program neve $0" # beépített változó echo "A következő $# paramétert kaptam: "$* echo "Az első paraméter: "$1 echo -n "Hogy hívnak? " ; read nev echo Vedd észre a különbséget: "Szia $nev" # az " használata idézőjelként echo Vedd észre a különbséget: 'Szia $nev' # az ' használata idézőjelként DIRS=0 ; FILES=0 for file in `ls .` ; do if [ -d ${file} ] ; then # ha a fájl könyvtár DIRS=`expr $DIRS + 1` # DIRS = DIRS + 1 elif [ -f ${file} ] ; then FILES=`expr $FILES + 1` fi case ${file} in *.gif|*.jpg) echo "${file}: grafikus fájl" ;; *.txt|*.tex) echo "${file}: szöveges fájl" ;; *.c|*.f|*.for) echo "${file}: forráskód" ;; *) echo "${file}: generic file" ;; esac done echo "Összesen ${DIRS} könyvtárat és ${FILES} fájlt találtam." ls | grep "ZxY--!!!WKW" if [ $? != 0 ] ; then az utolsó parancs kilépési kódja echo "Nem találtam a következő fájlt: ZxY--!!!WKW" fi echo "Na ebből elég... Írd be, hogy 'man bash', ha több információt szeretnél!" ______________________________________________________________________ 10.2. C A Unixok alatt a rendszer nyelve a C, akár szereted akár nem. Persze egy csomó másik nyelv is elérhető (FORTRAN, Pascal, Lisp, Basic, Perl, awk, ...). Feltételezve, hogy ismered a C-t, álljon itt néhány segítő tanács azoknak, akiket eddig a Turbo C++ vagy valamelyik DOS-os testvére kényeztetett. A Linux C fordítóját gcc-nek hívják, és alapértelmezésben híján van minden villogó, fütyülő kütyünek, ami általában velejárója a DOS-os hasonmásának: nincs Integrált Fejlesztői Környezet (IDE), on-line help, beépített debugger, stb. A gcc egy parancssorból hívható fordító, nagyon hatékony és erőteljes. Ha le szeretnéd fordítani a szokásos hello.c programodat, akkor a $ gcc hello.c sor a fordítás végeredményeképpen egy végrehajtható a.out nevű fájlt fog készíteni. Ha ettől az elnevezéstől el akarsz térni, akkor a $ gcc -o hello hello.c sor a hello névre fogja elkeresztelni a futtatható fájlt. (Világos, hogy nem célszerű az a.out fájlban hagyni a kész műved, mert a következő fordítás alkalmával felülíródik). Ha szeretnél egy programkönyvtárat linkelni a programodhoz, akkor egy sor végi -l kapcsoló oldja meg ezt a feladatot. Például, ha a matematikai könyvtárral linkeled össze: $ gcc -o mathprog mathprog.c -lm (A -l kapcsoló arra utasítja a gcc-t, hogy az /usr/lib/lib.so; könyvtárral linkelje a programot, tehát az -lm az /usr/lib/libm.so-t használja). Ezek a parancsok elegendőek egy kis program esetén, de ha a programod számos forrásból áll össze, akkor szükséged lesz a make segédprogramra. Tegyük fel, hogy írtál egy kifejezéselemzőt: a forrásfájl parser.c és két #include fájlja van, parser.h és xy.h. Ezután szeretnéd egy calc.c nevű programban használni a parser.c függvényeit, amely viszont includolja a parser.h fájlt. Nos, mit kell ekkor tenned, ha a calc.c fájlt akarod fordítani? Egy úgynevezett Makefile-t kell írnod, amely leírja a fordító számára a forrásfájlok közötti összefüggéseket. A példánkban ez a következőképpen néz ki: ______________________________________________________________________ # Ez a Makefile a calc.c fordítását végzi # Üss -ot a megfelelő pozíciókban! calc: calc.o parser.o gcc -o calc calc.o parser.o -lm # calc két object fájltól függ: calc.o és parser.o calc.o: calc.c parser.h gcc -c calc.c # calc.o két forrásfájltól függ parser.o: parser.c parser.h xy.h gcc -c parser.c # parser.o három forrásfájltól függ # A Makefile vége ______________________________________________________________________ Ezt a fájlt Makefile néven mentsd ki, és futtatsd a make parancsot, esetleg mentsd el calc.mak néven, és írd be azt, hogy make -f calc.mak. Természetesen OEK. Továbbá ne feledd, hogy bármikor leírást kaphatsz a C függgvényekről, a kézikönyvoldalak segítségével. Például: $ man 3 printf A programok hibakereséséhez használd a gdb-t. A használati utasításhoz írd be: info gdb. Rengeteg programkönyvtár van, amit használhatsz. Valószínűleg az először használandók között lesz az ncurses és az svgalib, amik a szöveges illetve a grafikus képernyő kezelését valósítják meg. Ha elég bátorságot érzel az X alatti programozáshoz (nem olyan nehéz), akkor számos programkönyvtár áll rendelkezésedre, amelyekkel egy szempillantás alatt működő alkalmazásokat lehet létrehozni. Nézd meg a weblapot, és tartsd észben, hogy a Gtk kezd a Linux szabvánnyá válni. Sok szövegszerkesztő képes integrált fejlesztőkörnyezetként viselkedni, például az emacs és a jed képes a nyelv szintaktikai elemeinek kiemelésére, automatikus bekezdésekre, stb. Ezen kívül beszerezheted az rhide csomagot az FTP-helyről. Ez a Borland integrált fejlesztőkörnyezetét koppintja, valószínűleg elnyeri majd a tetszésedet. 11. A fennmaradó 1% Valójában sokkal több, mint 1%... 11.1. A tar és gzip programok használata A Unix alatt van néhány széles körben használt program fájlok tömörítésére és archiválására. A tar program archiválja a fájlokat -- hasonlóan a PKZIP-hez vagy a WinZIP-hez, de nem tömöríti, csak becsomagolja (Linux alatt a '-z' opcióval tömöríti is ;-). A $ tar -cvf [fajl...] sor egy új archív fájlt készít. Ha egy archív fájlt szeretnél kicsomagolni, a $ tar -xpvf [fajl...] sorral teheted meg. Ha az archív fájl tartalmára vagy kíváncsi, akkor a $ tar -tf | less sorral nézegetheted. Ha tömöríteni szeretnél akkor a compress és gzip programok állnak rendelkezésedre, bár a compress elavult, és jobb ha nem használod. A megfelelő parancsok: $ compress $ gzip Ezek egy .Z (compress) vagy .gz (gzip) kiterjesztésű tömörített fájlt készítenek. Ezek a programok egyszerre csak egy fájlt képesek tömöríteni. A kitömörítéshez használd a $ compress -d $ gzip -d sorokat, és OEK. Az unarj, zip és unzip (PK??ZIP kompatíbilis) segédprogramok szintén elérhetőek. A .tar.gz vagy .tgz kiterjesztésű fájlok (tar programmal csomagolt, majd gzip-pel tömörített) ugyanolyan gyakoriak a UNIX világában, mint a .ZIP fájlok DOS alatt. A .tar.gz tartalmát a következő módon nézheted meg: $ tar -ztf | less 11.2. Programok telepítése Először is: a telepítés a root feladata. A legtöbb linuxos programot .tar.gz archívum formájában terjesztenek, ami általában egy könyvtárat tartalmaz, amit úgy hívnak, mint a programot, és amiben fájlok és/vagy alkönyvtárak vannak. Ezt a /usr/local könyvtárban kiadott # tar -zxf paranccsal érdemes kibontani, és utána elolvasni a README és INSTALL fájlokat. A programokat többnyire forráskód alakjában terjesztik, amit le kell fordítanod, általában a make és utána make install parancsok kiadásával. Ha a csomagban van configure szkript, akkor előbb azt futtasd. Természetesen kell a gcc vagy a g++ fordítóprogram. Más csomagokat a / könyvtárban kell kicsomagolni, ilyenek a Slackware .tgz csomagjai. Megint más csomagok tartalmazzák a fájlokat, de nem egy alkönyvtárban -- vigyázz, ne csinálj rendetleséget!. Mindig listázd ki az archív fájl tartalmát telepítés előtt. A Debian és a Red Hat disztribúciók saját csomagformátummal rendelkeznek, ezek a .deb és az .rpm. Az utóbbi szélesebb körben elfogadott. Egy rpm csomag telepítéséhez add ki az # rpm -i package.rpm parancsot. 11.3. Tippek amik nékül nem boldogulsz Hátralapozás: Nyomd le a billentyűkombinációt, és ekkor egy pár oldal visszalapozhatsz a képernyőn, attól függően, hogy mennyi a videomemóriád. Képernyő alaphelyzetbe állítása: Előfordulhat hogy egy bináris fájl cat vagy more paranccsal való megjelenítése során tele lesz a képernyő mindenféle szeméttel. Gépeld be vakon a reset parancsot, ami rendbe teszi a dolgokat, vagy a következő karaktersorozat is segít: echo CTRL-V ESC c RETURN. Szöveg másolása: konzolon lásd alább, X alatt a jobb egérgombbal kijelölheted a szöveget (továbbá pl. általában 2 kattintás a szót, három a teljes sort kijelöli), majd a középső (vagy a 2 szélső) egérgombbal átmásolhatod oda, ahova akarod. Valamint létezik egy xclipboard nevű program is (sajnos csak szövegekre), de ne tévesszen meg a lassú válaszideje. Egérhasználat: telepítsd a gpm programot, ami egy egérmeghajtó a konzolhoz. Hasonlóan használhatod, mint fent, s akár a virtuális konzolok között is. Üzenetek a kerneltől: nézd meg root-ként a /var/adm/messages vagy a /var/log/messages fájlt, hogy miket üzent a kernel, beleértve a rendszerindulást is. A dmesg parancs is hasznos. 11.4. Hol vannak az alkalmazások? Ha gondolkozol, hogy lecserélheted-e a régi megbízható DOSWin alkalmazásodat egy linuxosra, javaslom, hogy böngészd végig a legnagyobb linuxos szoftvergyűjteményeket: , és . Egy másik jó kiindulópont a ``Linux Applications and Utilities Page'' , és a ``hivatalos'' Linux honlap . 11.5. Egy pár dolog, amit eddig nem tudtál megcsinálni A Linux alatt rengeteg dolgot meg lehet tenni, ami DOSWin alatt bonyolult, nehézkes vagy lehetetlen. Itt egy rövid lista étvágygerjesztőnek: ˇ Az at a megadott időben hajtja végre a kívánt programot. ˇ Az awk egy egyszerű és mégis sokat tudó programnyelv szöveges fájlok manipulására. Például legyen a data.dat egy több oszlopos adatfájl, ekkor a $ awk '$2 ~ "abc" {print $1, "\t", $4}' data.dat kilistázza az 1. és a 4. mezőt minden olyan sorból, amelyekben a 2. mező tartalmazza az ``abc'' mintát. ˇ A cron adott időközönként, megadott időben végrehajtható feladatok végrahajtására jó. Írd be: man 5 crontab. ˇ A file megmondja, hogy mi a fájl típusa (ASCII szöveg, végrehajtható, archív, stb.); ˇ A find (lásd még a ``DOS-os parancsok Linuxos megfelelői'' fejezetben) az egyik leghasznosabb és legtöbbet tudó program. Használható különböző feltételeknek megfelelő fájlok megkeresésére és ezeken valamely eljárás végrehajtására. Az általános használata: $ find ahol a magában foglalja a keresési feltételeket és a végrehajtandó műveleteket. Példák: $ find . -type l -exec ls -l {} \; megkeresi azokat a fájlokat melyek szimbolikus linkeket jelölnek, és kiírja, hogy mire mutatnak. $ find / -name "*.old" -ok rm {} \; megkeresi azokat a fájlokat, amelyek illeszkednek a mintára, és törli őket, de előbb megerősítést kér. $ find . -perm +111 megkeresi azokat a fájlokat, melyek engedélye 111 (futtatható). $ find . -user root megkeresi a root fájljait. És még rengeteg lehetőség van -- OEK. ˇ A grep szövegmintákat keres a fájlokban. Például a $ grep -l "fizika" *.tex parancs kilistázza az összes *.tex fájlt, amelyben szerepel a ``fizika'' szó. Egy változata, a zgrep, a gzip-pel tömörített fájlokra működik. OEK. ˇ A reguláris kifejezések segítségével bonyolultan de nagyon hatékonyan kereshetünk szövegekben. Például a ^a[^a-m]X{4,}txt$ kifejezés ráillik egy olyan sorra, amely `a'-val kezdődik, a következő karaktere bármi lehet az a-m intervallumon kívül, 4 vagy több `X' követi, és `txt' a vége. A reguláris kifejezéseket a fejlettebb szövegszerkesztőkben, a less-ben, és még sok más programban használhatod. Rövid bevezetésként olvasd el a grep kézikönyvoldalát (man grep)! ˇ A script a szkript_fajl képernyőre kiírt üzeneteit elmenti egy fájlba, addig amíg nem adsz ki egy exit parancsot. Hibakeresésnél hasznos. ˇ A sudo megengedi a felhasználóknak, hogy megcsinálják, amit csak a root tehet meg (pl. lemezek formázása vagy csatolása a fájlrendszerhez, OEK). ˇ Az uname -a rendszerinformációkat ír ki. ˇ A zcat és a zless segítségével gzip-pel tömörített fájlokat nézegethetsz, anélkül, hogy ki kellene tömöríteni. Például: $ zless szovegfajl.gz $ zcat szovegfajl.gz | lpr ˇ A következő parancsok sokszor jól jönnek: bc, cal, chsh, cmp, cut, fmt, head, hexdump, nl, passwd, printf, sort, split, strings, tac, tail, tee, touch, uniq, w, wall, wc, whereis, write, xargs, znew. OEK. 11.6. UNIX használata DOSWin alatt Hiszed vagy sem, vannak olyan programok, amelyek UNIX-szerű környezetet hoznak létre DOSWin alatt! Az egyik a Djgpp csomag ( ) DOS alá, a másik a Cygnus ( ), egy sokkal bonyolultabb megvalósítás Win32 környzetben. Mindkettő ugyanazokat a GNU fejlesztőeszközöket és segédprogramokat tartalmazza, mint a Linux, bár nem fogod ugyanazt a teljesítményt és stabilitást megkapni. Ha szeretnél belekóstolni a Linux használatába, próbáld ki a Djgpp-t. Töltsd le, és telepítsd a következő fájlokat (az írás idején a legfrissebb verzió a 2.02): djdev202.zip, bnu281b.zip, bsh1147b.zip, fil316b.zip, find41b.zip, grep22b.zip, gwk303b.zip, lss332b.zip, shl112b.zip. A telepítési útmutató mellékelve van, és a hírcsoportban is kaphatsz segítséget. DOSWin alatt különösen a bash használata jelent felüdülést. A megfelelő konfiguráláshoz szerkeszd át a telepítésnek megfelelően a BOOT.BAT fájlt, azután cseréld le ezeket a fájlokat a (Windows partíción levő) saját könyvtáradban: # ez a _bashrc LS_OPTIONS="-F -s --color=yes" alias cp='cp -i' alias d='ls -l' alias l=less alias ls="ls $LS_OPTIONS" alias mv='mv -i' alias rm='rm -i' alias u='cd ..' # ez a _bprof if [ -f ~/_bashrc ]; then . ~/_bashrc fi PS1='\w\$ ' PS2='> ' CDPATH="$CDPATH:~" # a less(1) beállításai LESS="-M-Q" # hosszú prompt, csendes LESSEDIT="%E ?lt+%lt. %f" # felső sor szerkesztése VISUAL="jed" # szövegszerkesztő LESSCHARSET=latin1 # ékezetes betűk megjelenítése export PS1 PS2 CDPATH LS_OPTIONS LESS LESSEDIT LESSOPEN VISUAL LESSCHARSET 11.7. Gyakori kiterjesztések és az ezekkel kapcsolatos programok Valószínűleg már egy csomó fájlkiterjesztéssel találkoztál. Az egzotikus fajtákon kívül (pl. font fájlok stb.) íme egy lista, hogy mi micsoda. ˇ 1 ... 8: kézikönyvoldalak. Így olvasd őket: groff -Tlatin1 -man . ˇ arj: arj-vel tömörített fájl. ˇ dvi: a TeX (see below) által létrehozott fájl. xdvi-al nézheted meg; dvips-sel PostScript .ps fájllá alakíthatod. ˇ gz: gzip-pel tömörített fájl. ˇ info: info fájl (hasonló a kézikönyvoldalhoz). Az info program használja. ˇ lsm: Linux Software Map fájl. Ez egy egyszerű ASCII fájl, ami a hozzá tartozó programcsomag leírását tartalmazza. ˇ ps: PostScript fájl. A megjelenítéséhez kelleni fog a gs, és vagy a ghostview vagy a gv. ˇ rpm: Red Hat csomag. Bármilyen rendszeren telepíthető az rpm csomagkezelővel. ˇ taz, tar.Z: tar-ral készült csomag compress-szel tömörítve. ˇ tgz, tar.gz: tar-ral készült csomag gzip-pel tömörítve. ˇ tex: szövegfájl, amit a rendkívül sokoldalú TeX tördelőprogram dolgoz fel. Szerezd be a tex csomagot, sok disztribúció része! ˇ texi: texinfo fájl, TeX és info fájlokat lehet csinálni belőle (lásd info). A texinfo program használja. ˇ xbm, xpm, xwd: grafikus fájl. ˇ Z: compress-szel tömörített fájl. 11.8. Fájlkonverziók Ha szöveges fájlokat kell cserélned DOSWin és Linux között, figyelj a ``sorvég'' problémájára. DOS alatt a sor végét CR/LF jelöli (ASCII 13 + ASCII 10), a Linux alatt csak LF. Ha DOS-os szövegfájlt szerkesztesz Linux alatt, a sorok végén furcsán kinéző `M' karakterek lesznek olvashatóak, a linuxos szövegfájl DOS alatt pedig egyetlen kilométeres sor lesz, bekezdések nélkül. Egy csomó segédprogram áll rendelkezésre (pl. a dos2unix és a unix2dos) az oda-vissza konvertálásra. Ha a szövegfájlod ékezetes betűket is tartalmaz, győződj meg róla, hogy Windows alatt csináltad és nem sima DOS alatt, máskülönben az összes ékezetes karakter elromlik. A Word vagy WordPerfect fájlok egyszerű szöveggé alakítása egy kicsit nehezebb, de lehetséges. Az egyik CTAN FTP-helyről (pl. ) töltsd le a megfelelő segédprogramot. Szedd le a word2x programot a /pub/tex/tools/ könyvtárból, vagy próbáld ki a /pub/tex/support/ könyvtárban található programok egyikét. A word2x a Word 6 fájlokat konvertálja, a Word 97 fájlok konverziójához az mswordview-ra lesz szükséged ( ), ami HTML formátumúvá alakítja őket. 11.9. Ingyenes irodai csomagok Ha a fájlok konvertálása nem elégséges, van rá lehetőség, hogy kipróbálj egy (ingyenes!) Microsoft Office-szerű irodai csomagot. A StarOffice csomag magánfelhasználásra ingyenes (újabban üzleti célra is ingyenes -- a ford.). Nagy, elég lassú, de amúgy nagyon jó: egy csomó funkcióval rendelkezik, amivel a Microsoft Office nem. Képes elolvasni a Word és az Excel fájljait, bár a konverzió nem mindig tökéletes. A honlap: . Egy másik jó csomag a Corel WordPerfect, ennek is letölthető egy ingyenes verziója. Kell többet mondanom? Gyerünk, szedd le! . 12. Vége, egyelőre Gratulálok! Megismerkedtél egy kicsit a UNIX-szal, és készen állsz már arra, hogy érdemi munkát is végezz. Ne felejtsd, hogy a rendszerrel kapcsolatos tudásod még elég korlátozott, és számíts arra, hogy csak nagyobb gyakorlat megszerzése után érzed magad igazán otthon. De fogadok, hogy az itt leírtak is elegendők ahhoz, hogy a kezdeti lépéseket megtedd. Biztos vagyok abban, hogy élvezni fogod a Linux használatát, és egyre többet fogsz majd tudni róla -- mindenki így van vele. Szintén fogadni mernék, hogy soha nem térsz vissza a DOSWin-hoz! Remélem sikerült magam megértetni, és az itt leírtak hasznára válnak a 3 vagy 4 olvasóm számára. 12.1. Szerzői jogok A Linux HOGYAN dokumentumok szerzői joga a megfelelő szerzőké, hacsak másképp nem rendelkeznek. A Linux HOGYAN dokumentumokat szabad részben vagy egészben másolni és terjeszteni bármilyen fizikai vagy elektronikus adathordozón, de ezt a szerzői jogokra vonatozó megjegyzést minden másolathoz mellékelni kell. Az üzleti célú terjesztés megengedett és bátorított, de a szerző szeretne tudomást szerezni minden ilyen terjesztésről. Minden Linux HOGYAN-on alapuló fordítás, származtatott mű vagy összefoglaló munka ezen szerzői jogi kötelmek alá kell essen. Ez azt jelenti, hogy nem szabad olyan HOGYAN-on alapuló művet létrehozni, amely további megkötéseket tartalmaz a terjesztésre. Bizonyos feltételek esetén ezek a szabályok figyelmen kívül hagyhatóak, erről a Linux HOGYAN koorditátor ad felvilágosítást a lent olvasható címen. Röviden megfogalmazva, szeretnénk, ha az információ elterjedne minél több csatornán, de szeretnénk megtartani a HOGYAN dokumentumok szerzői jogát, és szeretnénk értesülni bármilyen terjesztési tervről. Kérdésekkel a Linux HOGYAN koordinátorát, Tim Bynumot lehet megkeresni a drótpostacímen. 12.2. Jogi felelősség A ``HOGYAN térjünk át DOS-ról/Windowsról Linuxra'' Guido Gonzato műve, . (Töröld ki a ``REMOVE_ME''-t.) Köszönettel tartozom Matt Welshnek, a ``Linux Installation and Getting Started'' szerzőjének, Ian Jacksonnak, a ``Linux frequently asked questions with answers'' szerzőjének, Giuseppe Zanettinek, a ``Linux'' szerzőjének, mindenkinek, aki javaslatokat írt nekem, és főleg Linus Torvaldsnak és a GNU-nak, akik a Linuxot adták az emberiségnek. Erre a dokumentumra nem vonatkozik semmilyen garancia. Nagyon igyekeztem, hogy hibátlan legyen, de mindenki csak a saját felelősségére használhatja az itt közölt információkat. Semmilyen esetben sem lehet engem felelőssé tenni az itt leírtak felhasználásából eredő károkért. A visszajelzéseket örömmel veszem. Bármilyen kérdést, kérést, javaslatot szívesen meghallgatok. Élvezd a Linuxot és az életet! Guido =8-) 12.3. Magyar fordítás Az első magyar fordítást Danyi András (danyiand@biocom.bio.u- szeged.hu) készítette az 1.0-ás verzióról, ami angolul 1996-ban jelent meg. A jelenlegi 1.3.2-es verzió fordítását Tímár András (atimar@itp.hu) készítette, természetesen erősen támaszkodva Danyi András meglévő fordítására.